My dreams are coming true!

15.

Egyre több puffanást hallottunk, s szaladtunk a ház felé. Az ajtóhoz érve meredten megálltunk. Hat bőrönd állt az ajtó előtt egymásra dobálva. Ashley kezében volt a hetedik.

- Viszlát Emma! - kiabálta, s a többi közé dobta a hetediket is.

- Ash, mit csinálsz? - kérdeztem értetlenül

- Összecsomagoltam a cuccodat, hogy amikor hazaérsz már csak el kelljen menned innen. Remélem nem gondoltad, hogy továbbra is nálunk lakhatsz.

- De Ashley, nekem itt kell laknom. Most ti vagytok a családom. Nincs hová mennem. Figy, nagyon sajnálom a matek órát, és mindent de ezt nem teheted.

- Igen, ezt nem tehetem meg a barátnőmmel, de te már nem vagy az. Felszedted a volt pasimat, amit egy barátnő eleve nem tesz.

- Sajnálom Ashley, de szeretem Davidet. Nem volt választásom.

- Semmi baj szívem. Majd nálunk laksz - suttogta David a fülembe.

Fogta a bőröndjeimet, s elkezdte bepakolni az autóba. Én szaladtam Ashley után a házba.

- Ashley, nagyon sajnálom! Remélem, hogy egyszer meg tudsz nekem bocsátani! - kiáltottam utána

Ash nem szólt semmit, s tudtam, hogy már nincs mit mondanunk egymásnak. Kiértem a házból, s beszálltam az autóba.

- David, most mit tegyek?

- Semmi baj szerelmem, ne félj. Tudod, hogy apa Afrikában van a foci vb-n, anyu meg onnan közvetít. Nyugodtan lakhatsz nálunk.

- De ez nem megoldás. Ha anyu megtudja, már pedig el kell mondanom neki, h már nem Ashnél lakom, haza kellesz mennem. Nem jöhetek vissza többet. Azt pedig nem mondhatom neki, h a barátomnál lakom 16 évesen.

- Semmi baj drágám - nyugtatott, miközben szorosan átkarolta a vállam  - nálam maradsz addig, amíg nem tudsz máshol lakni.

- Köszönöm - mondtam, s megpusziltam az arcát.

Gyorsan a házukhoz értünk. David kipakolta a csomagjaimat, s megmutatta a szobámat.

- Ebbe a szobába kipakolhatod a cuccaidat, de ott alszol, ahol szeretnél - mondta huncut vigyorral az arcán, s a melléhez vont.

- Ravasz - mondtam, miközben lassan megcsókoltam.

- Holnap van a nagy verseny - emlékeztetett - izgulsz már?

- Igen, egy kicsit. Tudod ott lesz a sok újságíró és persze Beka és Jus.

- Énekeld el! - kérlelt

- De csak ha segítesz.

Elénekeltük együtt a dalt. Összepasszoltunk.

- Gyönyörűen énekelsz szerelmem - suttogta David - és ez a dal minden szempontból illik hozzád- folytatta

- Ezt hogy érted? - kérdeztem értetlenül

- Tudod a dal arról szól, hogy felpattansz egy gépre, megérkezel Los Angelebe, mindenki idegen számodra, s rengeteg híres emberrel találkozol. Ez mind rád illik.

- Igazad van. Mintha csak én írtam volna. Legközelebb megemlítem Mileynak.

- Legközelebb? - kérdezte értetlenül

- Tudod, én már találkoztam Mileyval az Elen showban. Talán ott lesz a versenyen is. Majd bemutatlak neki.

- Várj szívem. Te most világsztárokkal barátkozol?

- Jaj David ne már. Tudod, hogy az minden vágyam, hogy színész-énekesnő legyek. Ettől még a te Emmád vagyok

- Az ÉN Emmám? - kérdezte huncutul, miközben az ölébe vett, s leült velünk az ágyra.

Lassan csókolt, miközben egyre erősebben szorított magához. Beletúrtam a hajába, miközben ő is az én fürtjeimmel játszadozott. Lassan csúsztatta lejjebb a kezét a gerincemen, majd lassan feljebb tolta a pólómat.

- David suttogtam halkan.

- Tessék szívem - kérdezte, miközben egyre gyorsabban vette le rólam a pólót

- Kérlek, még várj. Még nem állok készen erre.

- Hát persze drágám, addig, amíg szeretnéd. - suttogta, majd elengedte e felsőmet, s magához ölelt.

Reggel a szerelmemmel ébredtem.

Sziasztok!

Kérlek, ha elolvastátok a blogom, komizattok! :D Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Köszönöm! <33

https://twitter.com/doraancsan

Kövess twitteren!

14. Magyarázkodások

David szorosan karjai közé fogott, s megcsókolt. Bár még nem ismertem jól, de tudtam, hogy valami miatt aggódik. Ki kellett derítenem.

- Mi a gond szivem? - kérdezte, miután eltolt magától.

- Valójában én is ezt szeretném megtudni - feleltem, miközben átöleltem.

- Ismersz - mondta kicsit sem boldogan, s én tudtam, hogy valami gond van - Azon tűnődöm, hogy miért szerepelsz az újságban híres emberekkel, mint például Beka, Justin, Ush és Scooter, és miért írják azt, hogy te vagy Justin Bieber legújabb barátnője?

- Á, szóval erre gondolsz? - kérdeztem mosolyogva, s tudtam, hogy aggodalma felesleges, így újra megcsókoltam. Finoman játszadoztam ajkaival, mire ismét eltolt magától.

- Nem értelek, magyarázd el! - kérlelt boci szemekkel.

Mindent elmondtam neki. Elmeséletm, hogy Beka a legjobb barátnőm, hogy hogyan lett híres, hogyan találkoztam velük Amerikában. Megnyugtattam, hogy nincs miért aggódnia Justinnal kapcsolatban.

- Szeretlek. Te vagy az egyetlen akit szeretek, s ez nem fog változni azért, mert találkoztam egy híres emberrel. - suttogtam a fülébe, s szorosan a melléhez simultam.

- Sajnálom Emma. Én is szeretlek. - válaszolt halkan, s megpuszilta a hajam.

Ki tudja meddig álltunk volna még mozdulatlanul, ha nem szólal meg a csengő. Elengedtük egymást, s lépdeltünk a terem felé. Bármennyire szerettem volna, ha megfoghatom a kezét a szerelmemnek, nem tehettem. Tudtam, hogy ezzel nagy fájdalmat okoznánk Ashleynek. David is tudta, s rám bízta, hogy mikor akarom felvállani a kapcsolatunkat. A kapcsolatunkat. Szóval ilyenünk is van. :D

Dráma óra következe. Rómeó és Júliát kellett eljátszanünk. Nem is volt kérdés, hogy ki kapja Rómeó szerepét. Az viszont már annál inkább, hogy ki lesz Júlia. Egy hónapja vagyok Los Angelesben. Még nincs sok barátom. Ezzel indokoltam, hogy Ashley lett egy jelenetig Júlia. Ez nem kellett volna, hogy zavarjon, az már annál inkább, hogy az osztály a sírkamra jelenet eljátszására szavazott, ahol Júlia megcsókolja az én Rómeómat.

Boldogságot színlelve nézem végig a jelenetet, de ahol Ashley ajkai hozzátapadtak Davidéhez sikítani tudtam volna. Bár tudnám, hogy most mire gondol David. Bíznom kellett benne, hiszen ő is így tett volna.

Az órának hamar vége lett, s ekkor megcsörrent a telefonon.

- Hallo? - szóltam bele furcsa kiejtéssel, hiszen nem tudtam, hogy milyen nyelven kell beszélnem.

- Szia kicsim! - szólalt meg anyu a telefon másik végén.

- Szia anya! Úgy hiányoztál - válaszoltam

- Nekem is Em, de van néhány dolog, amit meg kell beszélnünk. Mit keresel Bekával az újságok címlapján és mirt pózoltok világsztárokkal. Másodszor, miért van fenn minden tinioldalon, hogy egy sráccal csókolózol, miközben azt ecsetelik az újságok, hogy megcsod -e Justin Biebert. Várom a válaszokat kicsim.

- Jaj anyu - kezdtem. Neki is minden elmagyaráztam, ahogy ezt Davidnek tettem egy órával ezelőtt. Úgy tűnik, ez a nap a magyarázatok napja. Anyu csak hallgatott, s reméltem, hogy el is hiszi amit mondok, Tudom, hogy hihetetlen, s magam sem értem, hogy én mit keresen az interneten, azt meg pláne nem, hogy hogy került oda egy kép rólam és Davidről. Ezt nekem is csekkolnom kell később. Anyu is elmondta, hogy otthon minden rendben van, így letettük a telefont.

Matek következett. Ashley mellett ültem a padban, s vártam, hogy ennek a gyötrelemnek is vége legyen. Nem is gondoltam, hogy most jön még csak a java. Ash elém tolta a füzetét, amelyen ez állt:

- Újra össze fogok jönni Daviddel. A mai csókunk után éreztem, hogy szeret. Minden rendbe fog jönni, s újra mi leszünk a régi DAsh.

Amint elolvastam, teljesen ledöbbentem. Mit kellene neki mondanom? Fogtam egy ceruzát, s az ő sorai alá írtam:

- Ash, szerintem, még várnod kéne a nevetek összerakásával. Ez csak egy jelenet volt. Nem tudhatod, hogy mit érez.

Ekkor azonban valaki kivette a kezemből a füzetet. Felnéztem. A matek tanár mérgesen nézett ránk, s hangosan felolvasta a privát levelezésünket.

- Mr Marshall! - szólította Davidet - kíván valamit hozzáfűzni?

David felállt. Én csak a fejem tudtam rázni, ezzel kérlelve, hogfy ne mondjon semmit, de tudtam, hogy ez túl nagy kérés. Őt sem hozhattam kellemetlen helyzetbe.

- Ashley, sajnálom. - kezdte - Én már nem szeretlek. Valójában nem is szerettelek. Csak egy barát voltál a számomra. De most ez más. Most szerelmes vagyok Emmába. Ő a barátnőm.

- David - ennyit tudtam mondani. Mit is mondhattam volna? Jaj én is szeretlek, de ne mondd, hogy szeretsz, mert Ashnek fájdalmat okozunk? Meg kellett tudnia. Nem így, de el jött volna a pillanat. Jobb rajta túllenni. Ashley sírva szaldt ki a teremből.

- Uh, talán ezuttal nem kellett volna elvennem a papírotokat - szólalt meg a tanár, s elindult a tábla felé.

Iszonyat bűntudatom volt, de már nem tehettem semmit. Hirtelen megszólalt a csengő, s David már mellettem is termett. Átfogtam a nyakát, s szorisan megöleltem. Mindenki tátott szájjal bámult bennünket, de nem érdekelt. A magyar kis... elveszi az amcsi sulikirálynő istentelenül helyes, pasiját, aki nem mellesleg a suli királya. Szupi. Remélem erről is cikkeznek majd az újságok...

David vitt haza, vagyis Ashley házába. Tudtuk, hogy ezt meg kell beszélnünk vele, de amikor leparkoltunk a ház elé, hatalmas puffanásra lettünk figyelmesek.

13. Az interjú

Izgatottan lépdeltem be a stúdióba, s leültem Beka mellé. Justin Beka másik oldalára ült, mellém pedig Ush és Schhoter. A nézők sikítoztak és tapsoltam. Már meg is fájdult a fejem.

- Köszönöm, hogy el tudtatok jönni – köszöntött bennünket kedvesen Elen

- Köszönjük a meghívást! – felelte Justin

- Örülök, hogy itt lehetünk – szólalt meg Beka is

- Nos először is, kezdem a legújabb pletykával. Justin, elmondanád, hogy ki ez a gyönyörű kisasszony – kezdte mosolyogva Elen, miközben rámmutatott.

Justin még meg sem szólalhatott, amikor Beka más el is kezdte.

- Ő a legjobb barátnőm, Emma Star. – szólalt meg Beka kicsit idegesen.

Nehéz lehetett neki, hogy összehoztak a barátjával. Én is rosszul éreztem magam, de mit tehettem volna? Bekának tudnia kell, hogy én Justinra mindig csak barátként tekintem majd, s sosem lennék képe kikezdeni a legjobb barátnőm pasijával. Egyébként is, nekem ott van David.

- De azt hiszem, hogy talán ezt kérdezd meg Emmától – folytatta Beka, s rámmosolygott

- Szóval, Emma – fordult hozzám Elen – mesélnél egy kicsit magadról?

Kicsit ideges lettem, de ránééztem Bekára, aki rámkacsintott, szóval belevágtam.

- Emma Star vagyok, Magyarországon lakom, de most egy  évet a cserediák program keretein belül Amerikában töltök. Remélem, hamarosan ide is költözhetek. – kezdtem

- És honnan ismered Bekát? – kérdezte Elen

- Beka a kiskori legjobb barátonőm. Hihetetlen meglepetés volt számomra, amikor találkoztam vele Amerikában, hiszen amikor én néhány hónapja ide jöttem, Beka otthon maradt, s nagyon szorítottam neki, hogy megnyerje a videóversenyt. Így is lett.

- Értem – felete kedvesen Elen- szóval akkor ez csak egy pletyka, hogy te Justin Bieber barátnője vagy, akit a magyarországi útja során ismert meg, s most eljöttél meglátogatni?

- Jaj Elen – szólalt meg kicsit ingerülten Justin. – Természetesen ez csak pletyka. Én azon a bizonyos bemutatón találkoztam Emmával, s csak barátok vagyunk, na meg persze remélem, hogy kollégák is. – mosolygott rám Justin.

- Ezt hogy érted? – kérdezte Elen

- Hát remélem, hogy egyszer készíthetek Emmával közösen egy-két számot- felelte Jus

- Persze JB, de csak azután, hogy én készítettem vele – szólalt meg Ush

- Szóval Emma, te énekesnő szeretnél lenni? – fordult hozzám Elen

- Valójában énekes-színésznő, s most lesz egy nagyszerű lehetőségem, hogy én is valóra váltsam az álmom, hiszen elindulok a versenyen, amit Christopher Wild szervez

- Óh, szóval akkor holnap hallhatunk énekelni? – kérdezte Elen, de ez inkább egy nagyon izgatott kijelentésnek hangzott.

- Igen – feleltem idegesen, hiszen tudtam, hogy most olyat szedtek ki belőlem, amit nem akartam elmondani.

A műsor további részében Beka és Justin készülő filmje volt a téma, amire igazán nem is figyeltem, hiszen teljesen sokkos állapotba kerültem a holnapi verseny miatt. Ott lesz az össze híres amerikai TV Christopher miatt, s mostmár Jus és Beka is eljön, így még több lesz a fotós. Nagyszerű…

Nem is tudom, hogy valójában miért aggódom – e miatt. Mindig is ezt akartam. Híres akartam lenni, és most sikerül. Sikerülni fog. Ettől a feltételezéstől boldog lettem, s megnyugodtam. Már oda tudtam figyelni a többiek beszélgetésére. Kiderült, hogy Beka hatalmas sztárokkal forgatja a filmet. Örültem, hogy teljesült az álma.

Amint végeztünk az interjúval, kimentünk a stúdióból.

- Sajnálom Beka- szólaltam meg

- Mit? – kérdezte értetlenül

-Hát, hogy így összehoztak Justinnal. Tudom, hogy milyen nehéz lehetett neked – sajnálkoztam

- Jaj Emma, te vagy a legjobb barátnőm! A paparazzik mindig mindent kiatlálnak, de én nem hiszem el, hiszen ismerlek. Ez nekik csak egy újabb pletyka volt. Csámcsogjanak rajta. engem nem érdekel. Én szeretem Justint, s ő is engem.

- Így igaz, tényleg szeretlek – fordult Jus Beka felé, s megcsókolták egymást. Szerencs, hogy ekkor már a limuzinban voltunk, így nem láthatták őket a paparazzik.

Örültem, hogy ezt is sikerült tisztáznunk, de még mindig volt valami, amiért haragudnom kellett volna.

- Miért mondtátok el, hogy holnap én is énekelek, és hogy készítek veletek CD-t?- kérdeztem értetlenül

- Miért, készítesz? – fordult hozzám Ush csillogó szemekkel, s nagyon vidáman.

- Hát, persze! – feleltem  - Nagyon boldogan, és hálás is vagyok a lehetőségért, csak azt kérdem, hogy kicsit még várj, de ígérem, hogy ez is sorra kerül.

Ush mostmár tudta, hogy sikerült a célja, de én még még mindig nem értettem, hogy miért mondták el a versenyt.

- És a verseny? – kérdeztem

- Valójában e-miatt nem kell aggódnod. Ígyis-úgyis ott lett volna a fél USA Christopher és persze miattunk – fordult hozzám Jus

Igaza volt, ott lett volna, s ott is lesz.

Megérkeztrünk a sulihoz, s én elköszöntem a többiektől, s elindultam a maradék órámra. Az első három órának már vége volt, így Junak és Bekának nem kellett suliba jönnie, nekem viszont igen, s a paparazzik még mindig ott vártak az ajtó előtt. Ekkor azonban megpillantottam Davidet, s már nem érdekelt semmi, csak ő. Hangosan dobogó szívvel boldogan szaladtam felé.

12. Minden más...

Másnap szokás szerint Ashley kocsijával mentünk suliba. Beka és Jus az Elen showban szerepel ma, szóval tudtam, hogy ma nem találkozom velük, ezért is engedtem, hogy Ash vigyen suliba. Nem mertem Ash szemébe nézni, de tudtam, hogy előbb-utóbb el kell mondanom neki mindent.

Az iskola udvarban hatalmas tömeg gyűlt össze. Nem sejtettem, hogy miért, de valahogy a testem érezte, hiszen nagyon ideges lettem.

Kiszálltunk az autóból, és megrohamoztak a paparazzik.

- Hogy hívna? Honnan ismered Bekán és a többieket? Mesélj magadról kérlek!

Jöttek a kérdések, de én egyre sem válaszoltam. Siettem a suliépületbe, ahol talán biztonságban leszek, s ekkor megláttam a fekete limuzint. Tudtam, hogy kik ülnek benne, s gyorsan én is beszálltam.

- Jaj srácok, úgy örülök nektek! Ez hihetetlen amit a paparazzik művelnek! De mit kerestek ti itt? - kérdeztem felhúzva az egyik szemöldököm

- Hát természetesen érted jöttünk - felelte Justin

- De miért?- még mindig nem értettem semmit

- Hát, neked is velünk kell jönnöd az interjúra. Tudod, el kell magyaráznunk, hogy ki vagy. - felelte Beka, mosolyogva

El sem tudtam hinni, hogy mennyire megváltozott a barátnőm. Híres lett, s látszatra már meg is tanulta kezelni. Boldog voltam, hiszen ő is boldog. Teljesült az álma.

- Rendben, menjünk. Itt úgy sem vagyok most biztonságban- feleltem, s a sofőr már indult is.

- De hogy került ide a sok paparazzi? - kérdezte

- Tudják, hogy melyik suliba jársz- szólalt meg Ush. Eddig észre sem vettem, hogy itt van. - Szerencsére még nem derítették ki, hogy hol laksz, de előbb utóbb erre is sor kerül, hisze Ashleynek nem biztos, hogy szándékában áll titokban tartani - folytatta

- De akkor mi tegyek? - kérdeztem idegesen

- El kell költöznöd Ashleytől amilyen gyorsan csak lehet - válaszolt Beka nyugodt hangom

- Nem tehetem, hiszen én azért vagyok Amerikában, hogy tanuljak. Cserediák vagyok. Ashleynél kell laknom.

Erre senki sem tudott felelni. Tudták, hogy igazam van.

Hamar odaértünk a stúdiába, ahol ismét sok paparazzi várt ránk, de szerencsére voltak biztonsági őrök is. Justin kisegítette Bekát és engem a limuzinból, mejd elindultunk a stúdió épülete felé.

Ideges volt, hiszen azt sem tudtam, hogy miért kell itt lennem. Beka a legjobb barátnőm, de én attól még nem lettem sztár.

A műsorvezető ép Miley Cyrussal beszélgetett. El sem hittem, hogy látom. Ő a kedvenc énekesnőm. Mindig irigyeltem az életét, de talán egyszer én is olyan sikeres leszek, mint ő.

Az interjúval végeztek, s Miley felénk tartott.

- Hello srácok! - köszöntött bennünket

- Szia Miley! - válaszoltunk

- Jaj Beka, annyira örülök, hogy végre megismerhetlek! - folytatta Miley. Selena Gomez már sokat mesélt rólad és a közös filmetekről.

- Én is örülök, hogy mesimerhetlek Miley- felelt kedvesen Beka

- És te vagy Justin Bieber legújabb barátnője? Mióta jártok? - fordult hozzám Miley

- Tessék- néztem rá értetlenül. Én nem vagyok Jus barátnője. Beka a legjobb barátnőm. Ennyi.

- Értem- mosolygott Miley. Örülök, hogy megismerhetlek...

- Emma Star vagyok- mégsem mondhattam, hogy Csillag, hiszen nem értette volta. - Én is örülök Miley. Te vagy a példaképem

Miley megölelt, majd elment. Bennünket pedig szólítottak a stúdióba.

Sziasztok!

Sajnálom, hogy nagyon régen írtam, de sajnos nem volt időm, mert nyelviskolába jártam.

Igérem, hogy hamarosan gyakrabban fogok részeket írni.

Most hétvégén folytatás!

Kérlek, ha tetszik a blogom komizzatok!

Köszi

Puszi

11. Randi

Másnap reggel izgatottan ébredtem. Tudtam, hogy ez egy különleges nap lesz. Tegnap sok minden megváltozott az életemben, s ennek ma következményei lesznek.

Elvégeztem a reggeli teendőket, majd leszaladtam az étkezőbe reggelizni. Ashley szülei szokás szerint már elmentek. Olyan érzésem volt, minha csak mi ketten laknánk ebben a hatalmas házban. Ashley az asztalnál ült, s várt. Furcsa volt az arckifejezése. Nem értettem

- Szia Ashley, hogy vagy? - kérdeztem mitsem foglalkozva aggodalmammal.

- Mi ez? - kérdezte Ash dühösen és a kezembe nyomott egy újságot.

- Öm, aszt hiszem, ez egy tini magazin. - válaszoltam meglepetten

- Nem. Úgy értem, mi ez a kép?

A címlapra néztem, s megállt a szívverésem. Számíthattam volna rá, hogy ha sztárokkal pózolok, akkor belekerülök az újságba, de ez mégis meglepett. A tegnapi fotózásról volt rólunk egy kép. Végigfutottam a sorokon, s az újságírók azt találgatták, hogy ki vagyok én.

- Szóval, tudom, hogy el kellett vplna mondanom, de nem gondoltam, hogy kiderül. - kezdtem a magyarázatot.

- Hát mivel most kiderült, itt az alkalom, hogy mindant elmesélj.

Minden apró részletet elmondtam Ashleynek Bekáról, hogy hogyan találkoztunk és mit csináltunk. Ahogy néztem az arcát, mintha irigy lenne. Ezt nem értettem.

- Szóval, most minden más lesz? - kérdezte - Ismer leszel a suliban és beképzelt?

- Ash, hogy mondhatsz ilyet. Én nem leszek beképzelt. Eleve nem is értem, hogy miért cikkeznek rólam az újságok, hiszen én nem tettem semmit. Beka a legjobb barátnőm és ő híres lett. Én nem. Az leszek egy nap, de még nem vagyok az.

- Jó, mindegy, menjünk a suliba! - mondta Ash szomorúan, s már el is indultunk kifelé. Kiléptünk az ajtón, s nagyon meglepődtem. Ott állt egy fekete limuzin, benne Beka Justin, Jess és persze a sofőr.

- Gyertek velünk ma suliba - szólalt meg Beka.

- Jaj szia, annyira hiányoztál! - futottam oda hozzá, s már be is szálltam az autónba. - Gyere Ash, még van hely.

- Nem kössz, én a saját kocsimmal megyek - válaszolt durcásan.

Nem foglalkoztam vele. Örültem, hogy a barátnőmmel lehetek.

Hamar beértünk a suliba. Mindenki odaszalad hozzánk, s kérdezősködtek. Én is a középponta kerültem, bár nem értem, hogy miért. A délelőtt hamar eltellt. Minden szünetben Bekával voltam, hogy bepótoljuk az elmaradt hónapot, amikor nem találkoztunk. Amint az utolsó órának is vége lett, szaladtam a bejárati ajtóhoz, s David már ott várt rám.

- Szia Emma- köszöntött.

- Szia David- köszöntem, s rámosolyogtam.

- Mehetünk? - kérdezte csibész mosolyával, s gyengéden megfogta a kezem.

- Igen - csak ennyit bírtam kibökni - De hova is? - kérdeztem huncutan

- Meglepetés - mondta, s elindultunk

Sátálltunk, útközben beszélgettünk, főként egymásról. Úgy éreztem, már mindent tudok róla. Őszinte volt, s kedves.

-Megérkeztünk- mondta mosolyogva

Egy tengerparton voltunk. Egyedül. Üres volt az egész part.

- Gyönyörő- momdtam - Hol vannak az emberek?

- Tudod, ez a kedvenc helyem Los Angelesben. Egy elhagyatott partszakasz. Szinte soha nincs itt senki. Most is csak mi.

Egész délután a parton mászkálltunk. Lógattuk a lábunkat a vízben, sütkéreztünk a homokban, s David egy kicsivel mindig közelebb került hozzám. Feküdtünk a homokan. David fogta a kezem, s le nem vette a tekintetét az enyémről. Elolvadtam a pillantásától. Hirtelen felállt, s felkapott a földról.

- David, mit csinálsz? - kérdeztem sikítozva.

Szaladtunk a tenger felé, s a víz szélén elesett, persze nagyon figyelt, hogy ne üssem meg magam.

- Ne, ne ne! - síkítoztam mosolyogva, miközben fröcsköltük egymást a vízzel. Ismét felkapott, s meg sem állt egy csikláig. Ott lerakott, s ő is mellém ült. Kicsit vacogni kezdtem.

- Fázol? - kérdezte rémülten

- Egy kicsit- valottam be

Ekkor szorosan magához ölelt, s az ölébe húzott.

- Nagyon gyönyörű vagy! - mondta. Elpirultam - Imádom, ha elpirulsz- kacsintott rám, s elkezdett játszadozni egy hajtincsemmel.

- Te is nagyon gyönyörű vagy, és imádom a szemed!

Az idő gyorsan tellt. Néztük a naplementét, s szorosan simultunk egymáshoz.

- Tudod szépségem, sokat gondolok arra a tánca- mosolygott rám

- Én is sokat gondolok rá, és rád is- vallottam be, s ismét elpirultam. Ezen David elmosolyodott, s megérintette az arcoma.

- Arra is sokat gondolok, hogy mi lett volna, ha nem szakítanak bennünket félbe - az arca egyre közelebb került az enyémhez. Éreztem a lehhellett az arcomon, s ekkor az ajkaink összetapadtak. Gyengéden kezte a csókot. A szívem egyre hevesebben vert, s zihálva vettük a levegőt. Egyre erősebben szorított magához, s erősebben is csókolt. Beletúrtam a hajába, s ő is az enyémba. Csókunk sokáig tartott, de nem bántam. Ekkor eltolt magától, s ismét símogatta az arcomat. Hosszan néztünk egymás szemébe, majd ismét rátapasztotta ajkát az enyémre. Ez a csók rövid és édes volt. A melléhez bújtam, s ő szorosan ölelt magához. Kis idő múlva én szólaltam meg.

- Köszönöm. Ez volt életem egyik legjobb napja

- Szeretlek édesem - suttogta a fülembe, majd megpuszilta az arccsontom.

- Én is szeretlek drágám- súgtam a fülébe, majd megöleltem.

Havafelé sétálva szorosan öleltük egymást. Nem szóltunk, de nem is kellett mit mondanunk. Most már bevallottam magamnak, amit eddig nem mertem. Szerelmes vagyok Davidbe, s  ő is szeret engem.

10. Egy gyönyörű délután

( Mostantól azt is magyarul írom, amit angolul beszélnek, hiszen a történet során Emma már annyira megtanulta a nyelvet, hogy nem tűnik fel neki, hogy nem magyarul beszél )

A limuzin egy ismeretlen ház előtt parkolt.

- Hol vagyunk? - kérdeztem

- Jess házánál. - válaszolt Beka. - ő egy lány a forgatásról, s nála lakom. Gyere be, s ismerkedj meg vele, ha van időd. Majd Jusék visszavissznek.

- Oké - feleltem, s már el is indultunk a ház felé.

- Justin, Beka? - ez inkább kérdének hangzott, mint felszólításnak, de ők azonnal rámnéztek. - Szóval ti jártok? - kérdeztem nyugodtan, s reméltem, hogy nem hallják ki a hangomból a kíváncsiságot. Valójában kicsit bosszantott, hogy ilyen rég nem beszéltem Bekával, mert sok mindenről lemaradtam.

- Igen- felelték kórusban, s egymásramosolygtak. Jus megcsókolta Bekát. Annyira gyönyörűek együtt Öszzeillenek.

- Nagyon összeilletek.

Kérdezősködtem, hogy hogyan tudnak rejtve maradni a paparazziktól, s elmesélték, hogy parókát hordanak. Olyan romantikus.

Beértünk a házba, s Jess már ott várt ránk. Beka bemutatott neki. Leültünk egy klanapéra, s megláttam a szórólapot az asztalon. A szórólapot, amely az énekversenyre hívja fel a figyelmet. A kezembe vettem, s ismét elolvastam. Már csak néhány nap van a versenyig. Elmerültem a gondolataimba, s ekkor hirtelen megvilágosodtam. Rájöttem, hogy mit akart az agyam tudatni velem.

- Várj, ti suliba jártok? - kérdeztem hirtelen tele izgalommal.

- Igen- felelt Beka. - a forgatások előtt mindig be kell ülnünk három óróra.

- Melyik suliban tanultok?

- A Hollywood Senior High Schoolban. - válaszol Beka nyugodtan.

Hirtelen mosolyogni kezdtem, s megöleltem Bekát.

- Én is én is én is! - visítottam örömömben.

Beka is nagyon boldog volt. Tudtam, hogy most minden más lessz. Többet lehetek a barátnőmmel.

- Várj Emma, de hogy jöttél rá? - kérdezte Beka kíváncsia.

- Hát láttam ezt a szórólapot az asztalon, s én is indulok ezen a versenyen, szóval tudtam, hogy ez a mi sulinkban van kiplakátolva.

- Szóval ez az a verseny?

- Igen - feleltem Beka kérdésére.

- Milyen verseny? - kérdezte Ush miközben bejött a nappaliba Jus és Scooter kíséretében.

- Emma elindul egy versenyen, s ha sikerül neki, kap egy lemezszerződést Christopher Wildel - felelt nekik Beka. Nem is tudtam, hogy ennyit tud erről a versenyről.

- Emma, énekeld el nekünk azt a dalt.- kérlelt Scooter!

Rájukmosolyogtam, majd elkeztem énekelni a Party in the USA-t. Mindenki némán hallgatta, majd amikor befejeztem megtapsoltak.

- Emma, szerintem neked nincs szükséged erre a lemezszerződésre. - fordult hozzám Ush. Én nagyon szívesen készítenék veled egy lemezt

Annyira boldog voltam amikor ezt mondta. Nem is gondoltam, hogy ilyen könnyen is véghezvihetem az álmom. Túl könnyen.

- Uh, nagyon kedves tőled Ush és nagyon boldog lennék, ha egyszer készíthetnék veled egy lemezt, de meg kell próbálnom egyedül elérni a sikert. De a későbbiekben nagyon szívesen - válaszoltam Ushnak. Kicsit csalódottan nézett rám, de a remény még ott volt a szemében. Halványan elmosolyodtam. Örültem, hogy tetszett nekik a hangom.

Kiderült, hogy Beka írt egy dalt. Ő is elénekelte. Gyönyörű volt a hangja. Nem is hallottam még őt énekelni, hiszen mindig azt mondta, hogy nem tud, de én tudtam, hogy csak szerény. A dalt valószínüleg Justinnak írta, a még akkor elérhetetlen szerelemről. A dal végén Jus odement bekához, s homlokoncsókolta

- Beka, ez annyira gyönyörű volt - szólaltam meg. - Én mindig tudtam, hogy ehhez is tehetséges vagy.

- Köszi Emma, talán egyszer énekelni is fogunk együtt, nem csak színészkedni.

- Emma, te is színésznő szeretnél lenni - fordult hozzám Jus.

- Igen, Bekával ez volt az álmunk, s Bekának már sikerül is. Én is próbálkozom, hátha egyszer sikerül - feleltem.

- Tudod, ha bármire szükséged van, nekünk nyugodtam szólhatsz, hiszen te vagy Beka legjobb barátnője.

- Köszönöm srácok, de mint mondtam, nem a könnyebb utat szeretném választani, de remélem, hogy egyszer közösen is szerepelhetünk.

- Úgy lesz! - mosolygott rám Jus

- Azt hiszem, ideje indulnak. Ashley, a lány akinél most élek már biztos nagyon aggódik miattam.

Elköszöntem Bekától, s Ushsal, Scotterrel és Justinnal elindultunk a limuzin felé. Hamar visszeértünk a suliba.

- Köszönöm a fuvart srácok, remélem még találkozunk.

- Szívesen Emma, és biztos vagyok benne - felelt Ush

Kiszálltam a limóból, s ekkor vettem észre, hogy rengetegen bámulnak. Odafutottam Ashleyhez, aki még mindig pom-pomozott a lányokkal. Ezek szerint semmit nem vett észre. Nem is fogom neki elmondani. Így is kicsit megromlott a viszonyunk David miatt.

- Emma - hallottam egy fiú kiáltását a hátam mögött. Ez egy ismerős hang volt. Hátrafordultam, s megláttam, ahogy David szalad felém. Hirtelen mosolyogni kezdtem. Ez furcsa érzés volt.

- Szia David - köszöntem, s én is szaladtam felé, nem akartam, hogy közel legyek Ashleyhez, amikor vele beszélek.

- Miért jöttél limuzinnak? - kérdezte kíváncsian.

Na szép! Most mint mondjak? Jaj képzeld David találkoztam a legjobb barátnőmmel, akiről kiderült, hogy sztár lett, s közbe Justin Bieberrel jár, és Scootre és Usher is a barátja lett. Én is összebarátkoztam velük, s megigérték, hogy híressé tesznek. Hihető sztori.

- Öm, nem fontos - bár ez nem volt igaz, de az igazság néha nem hihető, szóval igyekeztem elterelni a témától

- Mizu? Mit csinálsz még itt?

- Hát fociedzést tartottam, s igazábol mostmár csak rád vártem.

- Rám? - kérdeztem meglepetten

- Igen - kezdte - szeretnék valamit kérdezni.

- Kérdezz bátran - rámosolyogtam, s ő is így tett.

- Hát arra gondoltam...volna-e kedved...randizni velem? - kérdezte lassan, minden szót jól megrágva

Legszívesebben visítottam volna. Hát persz, hogy IGEN! Csak mosolyogtam rá, s mélyen belenéztem gyönyörű kék szemébe.

- Igen, szeretnék- feleltem. Kicsit vártam a válassza míg megnyugodtam. - Mikor? - kérdeztem nagyon boldogan

- Mit szólsz a holnaphoz. Suli után elmehetnénk egy különleges helyre.

- Rendben, akkor suli után találkozunk a bejáratnál.

Bólintutt, majd mélyen a szemembe nézett. Az egyik ujjával megérintette a kezem, miközben el nem engedte a pillantásoma. Végighúzta ujját a kezemen, miközben éreztem, hogy ég a bőröm. Rám mosolygott, majd hátat fordított, s elment.

Kicsit szédelegtem, majd megnéztem a kezem. Nem találtam helyét égésnek, de még mindig bizsergett. Ekkor hirtelen Ashley szólított meg.

- Szia Emma, hogy telt a délutánod? - kérdezte kíváncsia. ezek szerint ő semmit nem vett észre a limuzinos esetből, s a mostani beszélgetéssemből Daviddel.

- Csodálatosan Ash - kezdtem áradozni. - Rengeteget sétáltam a városban, láttam Justint, Ushert és Scootert - ezzel végülis nem hazudtam, de azt nem mondtam el, hogy milyen kapcsolatba kerültem velük.

- Ez csodás! - mondta boldogan. Neki már nem meglepő a híres emberekkel való találkozás, hiszen ebben a városban bárki összefuthat velük. - Indulhatunk haza?

- Hát persze- feleltem

Hazaérve rápillantottam az órára. Még csak 6 óra van. Rengeteg mindn trötént ma, ami megváltoztathatja az életem, s el sem tudtam képzelni, hogy ez csak egy délután alatt történt.

Megírtam a leckémet, s megtanultam mindant amit kellett. Elvégeztem az esti teendőket, majd izgatottam bújtam az ágyba. Tudtam, hogy holnap is egy gyönyörű nap vár rám...

9. Barátnőm a szupersztár?

Miközben elindultunk Bekával a sztárok közé, alig tudtam megállni, hogy ne rohanjam le kérdésekkel, de tudtam, hogy nem ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy megtudjam mi folyik itt.

Justin és a tibbiek érdeklődvé méricskéltek.

- Hey guys, she is my best friend Emma.- mutatott be nekik Beka.

Most nekem is meg kellene szólalnom. De mit mondjak? Hello Emma vagyok, imádlak titeket, de fogalmam sincs, hogy mit keresek itt és arról sem, hogy Beka mit keres itt.

- Hey guys, I'm Emma. Nice to meet you! - köszöntöttem őket hatalmas mosollyal. Ush és Scooter döbbenten néztek rá, Justin pedig röhögni kezdett. Nem értetette, hogy miért teszik ezt, nincs rajtam ruha? Gyorsan végigmértem magam. Csőszárú fekete nadrágot viselek, rózsaszín tunikával. A hajam megfésültem, s leengedte, ahogy mindig hordom. Remélem nincs elkenődve a sminkem, bár kétlem, hogy ez lenne a baj, hiszen mindig szolidan sminkelek.

- Hi Emma. I'm Justint, and they're Ush and Scoother. - továbbra is mosolyogva válaszolt, de már nem röhögött rajtam.Még Beka is mosolygott a srácok viselkedésén, s már tényleg nem értettem, hogy mi történhetett.

- Ne idegeskedj Emma, a fiúk egyszerűen nincsenek hozzászokva, hogy a rajongóik nem ugranak az ölükbe. Én sem tettem és rejtam is meglepődtek.

- Uh, kösz Beka, már azt hittem, hogy valami nincs velem rendben. De mi folyik itt, miért vagy velük és paparazzikkal körülvéve?

- Később Emma, most pózolj. - válaszolt hirtelen, s beállított Justin és maga közé.

Teljesen össze voltam zavarodva. A fotósok kérdésekkel dobálóztak, ők sem értették, hogy mi folyik itt. Azt sem tudták, hogy ki vagyok.

- So Emma, don't you like me? - kérdezte Justin halkan, miközbentovábbra is mosolygott és integetett a rajongóinak.

- Oh, I like you, I'm your fan.

Hirtelen a kordonok mögött megkjelent egy fekete limuzin, s szóltak nekünk, hogy indulhatunk az interjúk helyszínére.

A srácok előreengedtek bennünket a limuzinban, majd Justin szorosan beült Beka mellé. Vajon mi folyik itt?

Annyira ideges voltam, hogy angolul is elfelejtettem beszélni, pedig nagy bunkóság, hiszen így ők nem érthetik, hogy miről beszélünk Bekával.

- Mondj el mindent Beka, nem értek semmit! - sürgettem a válasszal.

- Szóval tudod, hogy beneveztem egy videóversenyre, amit megnyertem, így most itt vagyok és filmet fogok készíteni Justinnal és még néhány sztárral.- leesett az állam a válaszától.

- Gratulálok Beka, annira örülök neked- újjungtam, s átöleltem a barátnőmet.

Beka mindent elmagyarázott a srácoknak, hogy ki vagyok, mit csinálok Amerikában, s elmondta az álmunkat is.

- Emma, if you need some help, call me, and I'll do anything you want - szólalt meg Justin váratlanul.

- Oh thanks, but I want to do it alone, but if i can't I'll be very happy if you help me - s igaz is volt. Az álmomat egyedül kell megvalósítanom, mert ha sztár leszek, nem akarom, hogy az újságok arról cikkezzenek, hogy csak szerencsém volt, hogy találkoztam Justin Bieberrel.

- Hey Jus would you mind if Emma will join us?- fordult Beka Justinhoz.

- Of course not. She is your best friend.- válaszolt Justin, s rámmosolygott.

- Okey guys, but what are we doing now?

- Asking some question about the new movie, and after that we will have fun! - fordult hozzám Justin még mindig azzal a gyönyörű mosollyal. - You can talk about the movie, cuz you dont't know the details, and you will tell the reporters, that you're Beka's best friend, and what you're doing in America.

- Okey, Thanks Justin- juj, Justn Bieberrel ülök egy limóban és beszélgetek :D

- But Emma, exactly what are you doing here?

- I'm an exchange student, and I want to achive my dream.- feleltem Justin kérdésére.

Az út hátralévő részében Beka mesélt nekem a filmről, hogy kikkel fog együtt dolgozni. Én is meséltem az itteni élményeimről, de az fele olyan izgalmas nem volt, mint az ő élete.

- Hey guys - fordultam Justinék felé. - I'll participate in a singing competitoon, so I'll be happy if you can listen to me.

- Really? - It's great. I'll be here- lelkesedett Justin

- Thanks!

- Jaj Emma ezt miért nem mondtad? Szuper, végre teljesülni fog az álmod!

- Remélem.

Beka gyorsan mindent lefordított Justinéknak. Nem tudom, hogy eleve miért nem angolul beszéltem, de annyire nehezemre esik Bekával angulol beszélni, hiszen 16 éve magyarul szólunk egymáshoz. Így természetes.

Lassan megérkeztünk az interjú helyszínére. Kiszálltunk a limóból.

- So Emma- fordult felém Justin. - I think you should follow Beka, and talking to the reporters together.

- Okey, but not a problem that I'm here?

- Of course not- szólalt meg egyszerre Justin és Beka. Mosolyogtak, majd átölelték egymást. Ez már furcsa. Tuti, hogy van valami köztük. Majd megkérdeztem, ha egy kicsit kettesben vagyunk.

- Come on beautifuls- Jus átölelt bennünket, s elindultunk a paparazzik felé.

Ahogy kérték mindvégig Beka mellett álltam, s mindenki megkérdezte, hogy ki vagyok.  Furcsa helyzet. Vajon holnap már én is benne leszek az újságokban? Csodálatos lenne!

Amint végeztünk az interjúkkal, még középre álltunk, s pózoltunk, majd ismét elindultunk a limuzin felé.

8. Furcsa véletlenek napja

Két nap telt el azóta, hogy megláttam a plakátot a fatörzsön. Azóta minden erőmmel azon vagyok, hogy megtaláljam a megfelelő számot a versenyre. Ötletként felmerült, hogy elénekelhetném Christopher valamelyik dalát, de aztán két okból meggondoltam magam. Főleg azért, mert én egy nő vagyok, vagyis más lenne a hangfekvésem, s nem biztos, hogy jól tudnám előadni a számot, másrészt, talán Christopher nem díjazná, ha valamelyik szerzeményét adnám elő.

Öt nap van hátra a meghallgatásig és én még azt sem tudom, hogy mit énekeljek. A többieknek sokkal könnyebb dolguk van, hiszen már hónapokkal ezelőtt értesültek erről a megmérettetésről, de mivel én csak ebben a félévben érkeztem, nekem valahogy „elfelejtette” szólni. Nem hibáztathatok senkit. A plakát ott lóg minden fán és falon, csak eddig nem vettem észre.

- Sebaj. Ami volt elmúlt, mostmár csak a jövőre kell koncentrálnom –bíztattam magam.

Ekkor meghallottam, hogy a mellettem lévő szobában valaki énekel, méghozzá nem is rosszul. A résnyire nyitott ajtón bekukucskáltam, s észrevettem, hogy nem más énekel, mint Ashley. Felismertem a dalt: Justin Bieber: Never let you go. Amint a szám végetért, beléptem a szobába.

- Hey Ashley, you are so talented!

Észrevettem, hogy kicsit meglepődött, amint meglátott engem.

- Oh, I’m sorry, I just…- mentegetőztem, de valójában nem tudtam, hogy miért.

-  No problem Emma. You know, this is the song that I’ll sing in he competition. – mosolygott nagy önbizalommal. Biztosan hallotta, hogy mekkorát koppant az állam.

Hát ezek után nem tudom, hogy mit tegyek. Valljam be, hogy én is el szeretnék indulni a versenye. De ő annyira jó. Annyi mindenki szereti. Semmi esélyem vele szemben. Már megint kezdem. Hol van az önbizalmam? Szükségem van rá, hiszen önbizalom híján nem érhetek el semmit. Ezt megbeszélve magamban úgy döntöttem, hogy nem fogom hagyni, hogy a remény kicsússzon a kezeim közül.

- You too? – kérdeztem meglepetten, s közben csak remélni tudtam, hogy elég döbbent arckifejezést is sikerült felvennem. – I mean, I wanna go in this competetion too.

- Oh Emma it’s fantastic. – mosolygott kedvesen, s az arcáról ismét tükröződött az önbizalom. Kíváncsi lennék mit gondolhat valójában. Tényleg ilyen kedves, vagy csak nem tart vetélytársnak? – and what are you going to sing? – tette fel a következő kérdést.

Na szuper- gondoltam magamban. Igazából még én magam sem tudom, hogy mit kellene énekelnem, viszont ha most nem válaszolok, akkor csak mégjobban sugárzik belőlem, hogy semmi esélyem.

- I’m going to sing Miley Cyrus’s song. Party in he USA. – csúszott ki hirtelen a számon. Valójában tényleg szerettem ezt a számot, és elég sokszor énekeltem már, szóval ezt könnyű lesz öt nap alatt tökéletesítenem.

- Oh Emma. I’m very happy. I love this song too! Good luck! – mosolygott kedvesen, s most úgyéreztem, szívből.

- Thanks Ashley. Good luck!

Ezzel azt hiszem, hogy befejeztük a beszélgetést, mivel elfordult, s miközben fésülte világosbarna haját újra dúdolni kezdte a dalt. Visszamentem a szobámba és én is készülődtem. Átfutottam mégegyszer a matematika jegyzeteimet, hiszen ma az osztály dolgozatot ír. Nekem nem lett volna fontos megírnom, de mivel ezen a téren nem akadályoz a nyelvtudás hiányossága, úgy döntöttem, hogy megpróbálom.

A mai nap, mint a többi, összemosódott előttem. Csak akkor tértem magamhoz, amikor Mr Potter, az utolsó órán osztani kezdte a matekdolgozatokat. Valóban nem volt nehéz, Csak a szokásos bemelegítő számítások, majd két függvényt kellett ábrázolni.

Ashley ma is pompomegyzésen van, szóval úgy döntöttem, hogy ma nem várom meg. Ehelyett elindultam felfedezni Los Angeles, úgy ahogy még nem káttam. Majdnem egy hónapja vagyok itt, és Emily Osmenten kívül még nem találkoztam senkivel.

Annyira hiányzik Beka, fel kellene hívnom. Tárcsázni lezdtem a számot. Kicsöngött. Vajon miért nem veszi fel? Ő sosem csinál ilyet, főleg nem velem. Nekem mindig válaszol.

Na jó, akkor majd később. Remélem nincs semmi baja.

Eszembe jutott, hogy anyuékkal is nagyon régen beszéltem. Biztos hiányzom nekik. Elkezdtem tárcsázni a számot, de még mielőtt egyet is csörrenhetett volna letettem, mivel nagy kiabálásra és tömegre lettem figyelmes.

Na most talán találkozhatok valakivel - gondoltam magamban. Ki lehet az? Robert Pattinson? Miley Cyrus? Na jó, inkább megnézem. Tolakodni kezdtem az emberek között, mígnem teljes látótávolságomba kerültek az emberek, akik miatt idegyűlt a tömeg. Amint megláttam, hogy ki áll ott, majdnem elájultam. Nem azért, mert most láttam életemben először Justin Biebert, aki most is istenien nézett ki, s nem azért, mert mellette állt Ush és Scooter, hanem azért, mert ott volt egy negyedik személy Justin karjaiban. Egy negyedik személy, akit már óvodás korom óta ismertem: Rebeka, a legjobb barátnőm. Síkítani kezdtem a nevét és rohantam felé. Olyan gyorsan futottam, ahogy csak tudtam, de közelebb érve már nem volt olyan könnyű, mert az emberek sűrűbben álltam. Ellöktem magam elől a kordont és próbáltam Rebeka felé futni, amikor két izmos kar hátrarántott.

- Hey! - kiáltott rám. You can't touch the stars! - és vonszolt magával hátra.

- But she is my Best friend! - ordítottam. Ahogy belegondoltam, ez tényleg hihetetlennek tűnt. Az én legjobb barátnőmet, akit 1 hónappal ezelőtt még átlagemberként hagytam Magyarországon most Justin karjai közt találom testőrökkel védve és paparazzikkal körülvéve.

- Everybody says it! - üvöltött rám, bár mosolygott, hogy vajon hogy lehet valakinek ilyen idióta kifogása.

Nem érdekel. Nem adom fel. Nekem senki nem fogja megmagyarázni, hogy az én legjobb barátnőm nem az én legjobb barátnőm. Annyira még nem ment az agyamra Amerika. Hangosan kiabálni kezdtem.

- Rebeka, Beka én vagyok az Emma, lécci nézz ide, ezek nem engednek el! Beka lécci! - tudtam, hogy magyarul kell beszélnem, mert ez kicsit kitűnik a többi közül. Elvégre nem sokan tudnak magyarul beszélni Amerikában.

S ebben a pillanatban Beka felém fordította a fejét. Láttam az arcán a meglepettséget, ugyanakkor boldog volt, hogy láthatott, s nevetni kezdett a kínos helyzet miatt.

Futni kezdett felém.

- Please don't touch her! She is my friend! - kiáltott a testőrei felé.

- I said! - vigyorogtam a két testőrre, akik végre elengedtek.

- We're so sorry lady! - mondták megdöbbenten. Mosolyogtam rájuk, de nem is foglalkoztam tovább a dologgal, hiszen ott állt mellettem a legjobb barátnőm, aki már annyira hiányzott. Egymás ölébe ugrottunk boldogságunkban. Megfogta a kezem, s elindultunk középre, a többiek felé...

7. A nap, mikor minden elkezdődik.

( Remélem nem lett unalmas rész. A következő már izgibb lesz! :D)

Másnap kómásan ébredtem. Nem értettem, hogy miért fekszem a földön ennyi emberrel körülvéve. Lassan mindenki magához tért, s ekkor eljutott a tudatomig, hogy ottalvós buliban vagyok.

- Good morning Ladys! - köszöntött bennünket kedvesen Ashley anyukája. Lassan én is így fogok rá gondolni, hiszen egy évig ő lesz az anyukám.

- Good morning Gabriella! - köszöntem vissza illedelmesen. A többiek is így tettek.

- The breakfast has been ready- tájékoztatott bennünket, s a lányok már rohantak is le az étkezőbe.

Én valahogy nem voltam éhes. Émelygett a gyomrom. A mai nap megpróbáltatásai jártak a fejemben, de próbáltam elhesegetni ezt a gondolatot. Csak a legközelebbi feladataimra próbáltam öszpontosítani, amely most az volt, hogy lezuhanyozzak és átöltözzek.

A tükör előtt állva furcsán méregettem magam. Azon gondolkodtam, hogy szép vagyok- e, s ekkor hirtelen rájöttm, hogy már megint Davidenek akarok tetszeni. Kivertem ezt a gondolatot a fejemből, hiszen tudtam, hogy ez a szerelem, ami valójában nem is szerelem... vagy az? Nem tudom. Szeretem? Jaj Emma fog már be! Szóval...ez nem teljesedhet be, mert azzal csak Ashleyt bántanám meg.

Lerohantam az ebédlőbe. Tömve volt a többi lánnyal. Elvettem egy muffint a tányérból és megálltam Ashley mellett. Nekünk már nem jutott hely.

A lányok megköszönték a vendéglátást, s elindultak tőlünk a suliba. Úgy éreztem, én is vendéglátó vagyok. Otthon sosem rendeztem házibulit, se ottalvós pizsipartit. Beka volt a legjobb barátnőm, s rajta kívül nem is volt szükségem senkire. Mindent megtudtam vele beszélni, hiszen annyira hasonlítunk. Ugyanazok az álmaink. Ha valakinek elmondom, hogy híres szeretnék lenni, csak kiröhög, s magában azt mondja, hogy úgy sem fog sikerülni. Rebeka viszont megért engem. Neki is ez az álma.

A gondolataim már megint elkalandoztak, s észre sem vettem, hogy már a suli parkolójában vagyunk.Sosem néztem még meg kívülről a sulit. Az épület előtt egy hatalmas park terült el. Minden zöld. Boldog voltam, ahogy ránéztem. Kicsit emelékeztetett a hazai sulira. Itt Los Angelesben minden a batonrengetegrő szól. Hatalmas felhőkarcolók, terek néhány pálmafával, de nagyon kevés helyen volt fű. Ez a park most egy kicsit megnyugtatott. A fák alatt heverő diákok még a házifeladataikat készítették. Vajon miért nem otthon csinálták me? Elvégre azért HÁZIfeladat. Na mindegy, ezt nem fogom megérteni. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy minden fára ugyanaz a plakát van kiragasztva. Kíváncsivá tett, de mégsem megtem oda. Biztos egy újabb sakkszakkör. Ettől a gondolattól kicsit elmosolyodtam.

- What's so funny? - kérdezte mosolyogva Ashley. Szuper. Szóval úgy nézek ki, mint egy elmebeteg. Röhögök magamban.

- Nothing - válaszoltam kedvesen.

Ashley észrevette, hogy emögött több volt mint a semmi, de nem faggatott tovább.

Elindultunk a matematika terem felé. Ez egy olyan tantárgy volt, amit értettem, de mégsem szerettem. Mindenkinek tudni a kell az alapvető dolgokat, mint az összeadás és a többi, de sosem fogom megérteni, hogy miért kell ránkeröltetniük a tanároka függvényeget és a Pitagorsz-tételt. Szinte végigunatkoztam az egész órát, mivel már az otthoni iskolában tanultam ezt az anyagot, szóval most végig kell néznem, ahogy az osztály többi része szenved. Láttam az utálatot az arcukon. Ekkor egy másik szempárba ütközött a tekintetem. Megráztam a fejem, s ekkor ráeszméltem, hogy ez a két gyönyörű szempár nem másé, mint Davidé. Gyorsan elfordítottam a fejem, de még láttam, ahogy David ajka felfelé kunkorodik. Kicsengettek.

Ez a nap is gyorsan telt. Az órákon próbáltam odafigyelni, hogy minden apró részletet kihalljak a szövegből. Azon vettem észre magam, hogy egyre jobban megértem, amit mondanak. A barátokkal nem volt nehéz beszélnek, hiszen ők tinigyelven szónak hozzám, és még  tetszik is nekik az akcentusom, de egy biológia órán már nem vol könnyű mindent megértenem, hiszen itt szakkifejezéseket alkalmaznak a tanárok.

Az utolsó óráról is kicsengettek.

- Hey Emma! - szólalt meg Ashley. I have to go coaching! Wanna come with me or go home?

- I think i'll do my homework at school while i'm waiting for you.- válaszoltam. Végül is ez volt az egyetlen megoldás, hiszen nem is lett volna mivel hazamennem.

- Okey dear! See you later! - köszönt el Ashley és már szaladt is pomponozni.

- Hi! - kiáltottam utána.

Kerestem egy hűvös zugot egy fa alatt a parkban és leültem.

Egy óráig sem tartott, hogy elkészüljek minden leckével, szóval folytathatom az álmodozást. Láttam ahogy Ashley a tornapályán egy új koreográfiát tanít be a csapatnak. Nagyon ügyesek, Biztos megnyerik a félévi versenyt. Az iskola lassan kezdett kiürülni. Megszólalt a következő csengő. A parkban ülő tanulók mind a barátaikra vártak, akik már viharzottak is ki a suliból. A szél kicsit megerősödött, s éreztem, hogy valami csikizi a hátamat. Hátrafordultam, s megláttam magam mögött a szórólapot.

Végigolvastam a szórólapot, s a megdöbbenéstől levegőt sem tudtam venni. Ez nem egy sakkszakkör plakátja volt, hanem az én álmomhoz vezető út ajtajának kulcsa. S most itt van a kezemben. A sorsom itt van a kezemben. Boldog vagyok. Nagyon boldog. A plakát arról tájékoztatta a tanulókat, hogy Christopher Wilde pontosan egy hét múlva verseny rendez, s a verseny nyertesével egy duettet fog énekelni, ami felkerül a jegújabb CD-jére is. Rengeteg gondolat és érzés kavarog bennem ebben a pillanatban. Még nincs, hogy egy hónapja érkeztem Amerikába, s máris itt a nagy lehetőség. Az utam kijelölve, már csak végig kell rajta mennem.

Ekkor eszembe jutott a legfontosabb kérdés: Mit fogok énekelni?

Köszönöm!

Sziasztok!

Megkaptam a Kreatív Blogger Díjat!

Köszönöm Fannumilexy!

7 dolog magamról:

- Miley Cyrus a példaképem.

- Egy nap szeretnék Amerikában élni.

- Álmom, hogy valamit hagyjak magam után a földön. Híres színész-énekesnő szeretnék lenni, vagy valami olyat tenni, hogy még évek múltán is emlékezzenek rám az emberek

- Mindenem a zene. Ha tehetem énekelek.

- Természetesen szeretem írni ezt a blogot és a könyvemet, amit remélem egy nap ki is adnak majd:D

- A legjobb barátnőm Fanni, akivel egyszerre jár az agyunk :D

- " Never say never" - bízom benne, hogy egy nap minden sikerülni fog, amire vágyom

7 blog, akinek küldöm:

1. http://star-love-story.blogzona.hu/

2. http://viviennnbieber.blogzona.hu/

3. http://dream-world.blogzona.hu/

4. http://lifeisnotaneasything.blogzona.hu/

5. http://twilight-saga.blogzona.hu/

6. http://naposoldal.blogzona.hu/

7. http://bieber-story.blogzona.hu/

Mit kell csinálni a díjjal?

1. Meg kell köszönni

2. A lógot ki kell tenni

3. Be kell linkelni aki(k)től kaptam

4. Tovább kell adnom 7 embernek

5. Be kell linkelnem őket

6. Megjegyzést kell hagyni náluk

Köszönöm mégegyszer Fannumilexynek!!

6. Érvek és érzelmek

Másnap már nyugodtabban keltem fel. Tudtam, hogy van időm mindent átgondolni. Így utólag rájöttem arra, hogy hiába nem volt ott Ashley, mikor táncoltam Daviddel, de ott voltak a barátai, akiknek első dolga az lesz hétfőn, hogy kikogyogják neki a látottakat. Beszélnem kell Ashleyvel. Ez a legtisztességesebb út. Kínos, fájdalmas, de tisztességes.

- Hey girl! Good morning! - lépett be Ashley a szobámba.

- Hey. What up? - mosolyogtam Ashleyre, de nem mertem igazán a szemébe nézni.

- The breakfast is ready. Come on! - s ezzel elindultunk reggelizni.

Ashley szülei az irodában voltak, így kettesben maradtunk. Valójában örültem is neki, hiszen így négyszemközt tudunk beszélni. Amint végeztünk a reggelivel, elmosogattunk, majd megkértem Ashleyt, hogy üljünk le a kanapéra.

- What is the problem? - kérdezte kíváncsia.

- We have to talk about David. - hiába csűrtem-csavartam volna a beszélgetést, a végén úgyis ide lyukadtunk volna ki, ígyhát belevágtam a közepébe.

- What about David? - kérdezte Ashley, de tudtam, hogy csak próbálja összeszedni a gondolatait.

- You know...- keztem, de nehéz volt erről beszélnem. So you and David ...

- No Emma - mostmár értette mire célzok. David was my boyfriend. - úgy éreztem ennél többet nem akar mondani.

- And? -sürgettem, hogy folytassa.

- It's complicated. So he is the best-looking guy in the school, he is a footballer and he is rich. They say I'm the the most beautiful girl in the school, I will be a cheer captain and I'm rich too. We are similar. He told me to go out, because it's good for everyone. I know that he didn't love me, but i did.

Már mindent értettem. Ashley most is olyan őszinte volt velem, mint a legutóbbi beszélgetésünkkor. Mindenki akar valamit. Ezt mondta. S most is igaza volt. David hírnevet akart, hiszen ha a suli legszebb lánya és pasija együtt van, mindenki őket fogja irigyelni. Ashley pedig szeretetet akart, hiszen ő tényleg szerette Davidet.

- And why did you break up? - kérdeztem. Valóban nem értettem, hiszen még mindig ők a legnépszerűbbek a suliban, szóval Davidnek még mindig érdekében állna Ashleyvel lenni és Ashley pedig még mindig szereti Davidet.

- Because I didn't want to lose him.

- I'm sorry Ashley I don't understand.

- I DIDN'T WANT TO LOSE HIM! - ismétellte meg a választ hangosan szavanként.

Ettől kicsit elmosolyodtam.

- Okey, folytattam mosolyogva. I understand what you said just do not understand what does it mean.

Ő is elmosolyodott ezen a vicces szituáción, de az arckifejezése gyorsan visszatért az eddigiekhez.

- So I knew that one day his princess will come. - a szeme kicsit elidőzött az enyémben. Ez kicsit megzavart. Vajon rám értette? - a girl who will be most beautiful, clever and famous than me. They'll fall in love each other, so he'll break with me.

- I understand. -válaszoltam keserűen. Ashley annyira szerette Davidet, hogy inkább szakított vele, hogy mikor az a lány eljön, ne fájjon annyira.

- Are you still in love with him? - kérdeztem higgadtan, de valójában ez volt a legfőbb kérdés amire választ akartam kapni.

Ashley kicsit gondolkodott, majd felelt: - yes, I am.

Ez a válasz teljesen lesúlytott. Valójában sejtettem, de az ő szájából kellett hallanom.

-  I'm so sorry Ashley.

- No problem - válaszol mosolyogva, de valójában én nem a beszélgetés miatt kértem bocsánatot, hanem egy sokkal súlyosabb dolog miatt, amit most nem mertem neki elmondani. Beleszerettem Davidbe.

- I must go coaching. Wanna go with me?

- Yeah, if it's not a problem. - válaszoltam mosollyal.

- Of course not.- ölelt meg Ashley, s már el is indultunk a szombati edzésre.

A sulihoz érve a lányok már készen álltak a szurkoláshoz. Ashley gyorsan átöltözött és már gyakorolták is az új koreográfiát. Örültem hogy egy kicsit egyedül lehetek, hiszen ez jó lehetőség átgondolni a dolgokat.

Két dologban biztos voltam. Ashley még mindig szereti Davidet. A második, hogy David kihasznállta a barátnőmet. De ha neki mindig a legjobb kell, akkor miért elégszik meg velem? Valóban szeretne engem? De hiszen ez képtelenség. Hiszen csak egyszer találkoztunk. Táncoltunk és majdnem megcsókoltuk egymást. Micsoda idióta vagyok. Én sem vagyok szerelmes Davidbe. Nem lehetek belé szerelmes, hiszen nem is ismerem. Ez marhaság. Képtelenség. Csak az fogott meg benne, hogy helyes. Ezt el kellett ismernem. Helyes, de én nem szeretem. Ekkor megcsörrent a telefonom.

- Szia kicsim! - szólalt meg a telefon másik végén anyu.

- Szia anyu, annyira hiányzol.

- Jaj Emma te is nekem.

- Mesélj, milyen Los Angeles!

- Jaj csodálatos. Elmondtam neki minden kis részletet amit eddig a városból láttam. Elmeséltem az első napot a suliban és hogy bulizni voltunk, persze kihagytam belőle a tánc részt. Nem lenn rám büszke, hogy azt hallaná, hogy folyton pasizok.

- És otthon mi újság? - érdeklődtem. Bár tudtam, hogy nem sok minden, hiszen az ottani élet fele ilyen izgalmas nincs.

- Semmi Emma. Minden rendben. Csak téged akartalak hallani, és hogy minden rendben van e veled.

- Igen anyu, minden rendben - válaszoltam meggyőzően. Leszámítva azt, hogy tinikrízisen megyek keresztül, de nem akartam elszomorítani. A válaszom meggyőzte őt. Jó szinésznő lesz belőlem. Már biztosan tudom.

- Oké kicsim, akkor most hagylak élni- mondta vidáman. - De néha te is felhívhatnál szivem.

- Oké anya, megigérem. Szeretlek, szia.

- Én is téged, szia.

Mindig jó vol anyuval beszélni. A hangjától felelősségteljesebb lettem, s most is tudtam, hogy mit kell tennem. El fogom felejteni ezt a kis kalandot Daviddel és csak a nyelvtanulásra és az álmom megvelósítására fogok koncentrálni. De hol kezdjem?

A hétvége további része eseménytelenül tellt. Vasárnak Ashley csajos estet rendezett, amire meghívta az összes barátnőjét. Kisminkeltük egymást, kilakkoztuk egymás körmét, csupa csajos móka. Estefelé mindenki keresett magának egy helyet a padlón. Ez volt a legviccesebb az egészben. Annyi vendégszoba van a házban, hogy mindenkinek jutott volna hely, de mi inkább a földön aludtunk. Leheveredtem a szőnyegre, betakartam magam egy pléddel. Hamarosan engem is elnyomott az álom.

5. A házibuli

A megdöbbenéstől nyelni sem tudtam. Ashley igazat mondott David Marshall a leghelyesebb srác a suliban, s talán benne van a top 5-ös listámban is. Szótlanul meredtem gyönyörű kék szemeibe, amely szinte hullámzott, mint a tenger. Barna haja ragyogott a fénytől, amely a diszkógömbből sugárzott.

- Hi Ashley and... - köszöntött bennünket. Na szuper, én mindjárt beleszeretek, ő meg még a nevem sem tudja.

- Hi my name is Emma. I come from Hungary. - mutatkoztam be.

- Nice to meet you Emma. I'm David and i live here. - köszöntött mosolygva. Azt hittem elájuluk.Még annál is szebb volt, mikor először megláttam.

- Come in! -invitált be bennünket.

Elindultunk a nappali felé, ahol már jónéhány ember volt. Mindenki jól érezte magát. A díványokon csókolózó szerepmespárok ültek, a nappali közepén, pedig mindenki táncolt.

- Hey Ashley, what do you think about David? - érdeklődtem Ashleytől, de legszívesebben visszaszívtam volna a kérdést, mert ekkor hirtelen odajöttek hozzánk Ashley barátai.

- Hi Ash, what are you doing here. You haven't been here since David broke up with you.

Mostmár mindent értettem. Ashley még mindig szereti Davidet. Azért ilyen szomorú, mert látta, hogy David hogy nézett rám. Annyira szörnyen éreztem magam.

- I'm so sorry Ashley. - nem válaszolt, de tudtam, hogy értette mire gondolok. Az előbb feltett kérdésemre. Kicsi arréb húzódtunk, Ashley ezzel jelezte a barátnőinek, hogy nem kíván válaszolni az előbb feltett kérdésre.

Nagyon szerettem volna felvidítani, hiszen részben az én hibám, hogy ilyen szomorú.

- What about dancing? - kérdeztem Ashleyt. Please come on!

Kicsit elgondolkozott a lehetőségeken, majd megfogta a kezem.

- Okey come on! - válaszolt, s láttam rajta, hogy kicsit boldogabb lett.

Táncolni keztünk. Telltek a percek. Egyre jobb és jobb számokat adott a DJ.

- I think I'll go to the toilet. - szólalt meg Ashley.

- Okey I'll wait you here. - válaszoltam. Végül is épp jókor hagytuk abba a táncot, hiszen egy lassú szám következett. Ezt nem táncolhattam volna Ashleyvel, hiszen ez elég furcsa lett volna. Leültem a kanapéra, s vártam. Ekkor hirtelen megláttam Davidet.

- Dance with me please! - kért, miközben a szemembe nézett gyönyörű szemeivel, aminek nem tudtam ellenállni.

Ez a négy szó mégis nagyon arculcsapott. Mit tegyek? Szívem szerint most azonnal a karjaiba borulnék, de ezt két okból sem tehetem meg. Egyrészt, mert emberek vannak a közelben, másrészt, és valójában ez volt a nyomósabb okom, David Ashley volt barátja. Tudtam, hogy Ashley még mindig szereti, vagyis úgy gondoltam, hiszen Ashley még sosem beszélt velem erről.

- Okey Emma, I know, but Ashley is in the toilet doesn't she? She won't see us. Come on baby!

Ettől a pár mondattól kirázott a hideg. David amint látta, hogy Ashley elmegy, szólt a DJ-nek, hogy adjon lassú számot, hogy felkérhessen engem. Mindent értettem. Most mit tegyek? Nagyon bejön nekem David és a jelek szerint én is neki, bár ennek nem értettem az okát. Sosem volt még barátom, akit valójában szerettem volna. Viszont az igaz, hogy Ashley most nincs itt, és nem mondta, hogy szereti Davidet, szóval miért is ne. Tudtam, hogy ez szörnyű indok, hiszen látom Ashley arcán az igazságot, de valamivel meg kellett nyugtatnom a lelkiismeretem.

- Okey David, come on! - válaszoltam végre mosolyogva.

David finoman megfogta a kezem és besétáltunk a táncparkett közepére. Mélyen a szemembe nézett és óvatosan érintette meg a csípőm a két kezéve, miközben végig egymás szemeibe meredtünk. Az érintésétől görcsberándult a gyomrom. Nem olyan görcs volt, mikor valami kellemetlen ér, hanem az ellenkezője. Csodás érzés. Átkaroltam a nyakát és már táncoltunk is. Nem is figyeltem hova lépek, egyetlen dolog foglalkoztatott igazán, az , hogy egymáshoz érünk, egymás szemébe nézünk. Csodálatos pillanat volt. A szám már a felénél járhatott, de számomra a pillanat az örökkévalóságnak tűnk. David felemelte a kezét a csípőmrő, ami kicsit megzavart, majd óvatosan hozzáért a hajamhoz, s a helyére igazított egy tincset. Legszívesebben én is beletúrtam volna az ő hajába, de nem akartam messzire menni. Így is elég nagy bűnt követek el, de ez volt az egyetlen dolog, amire nem akartam gondolni ebben a pillanatban. David a csípőmön maradó kezével kicsit közelebb húzott magához, miközben a szememet firtatta, s ekkor az arca megindult az enyém felé. Becsuktam a szemem. Úgy éreztem minden porcikám remeg, s vártam, hogy az ajka megérintse az enyémet. Egyre közelebb éreztem őt magamhoz. Éreztem a bőre illatát, amely elvarázsolt. Ekkor a DJ elkiálltotta magát, s elkezdődött Alexandra Burke Bad boys száma. A varázslatos pillanat tovaszállt. Kinyitottam a szemem. Láttam, hogy David szemei még csukva vannak, de az arckifejezése a csalódottságot tükrözte. Lvettem a kezem a válláról, és ő is elengedett engem. Egy másodperc töredékéig még egymás szemébe néztünk, majd elmosolyodtunk. Ekkor odaértek David barátai, akik elcibálták őt egy bárpulthoz.

Én elindultam egy kanapé fel, hogy leüljek, mert nem akartam elájulni. Ekkor megláttam Ashleyt aki ebben a pillanatban jön le a lépcsőn. Kicsit megkönnyebbültem. Ezek szerint nem látott semmit. Ő is látott engem. Mosolygott egyet, majd elindult felém.

- Hey Ashley. Are you thirsty, because I am. - kérdeztem laza hangon. Csodálkoztam, hogy ezek után hogy tudok ilyen lazán beszélni.

- Yeah, mee too! Come on! - válaszolt, s elindultunk.

Örültem, hogy nem ugyanahoz a bárpulthoz mentünk, ahol David és a barátai ültek. Rendeltem egy koktélt, s elkezdtem szívószállal szürcsölni. Nem érdekelt, hogy mások mit gondolnak ebben a pillanatban, csak arra öszpontosítottam, hogy minál tovább igyak, hiszen addig sem kell Ashleyhez beszélnek. Magamba meredtem és ittam. Fél szemmel ránéztem Davidra, aki ugyanúgy a hatásom alá került, mint én az övé alá. Ennek örültem. Szörnyű lett volna, ha csak én érzek így. Ebben a pillanatban a fél szemünk találkozott, s láttam, hogy ő is elmosolyogja magát. Elfordítottam a fejem.Hirtelen azt vettem észre, hogy a pohár kiürült, de szerencsére addigra a fejem is kitisztult, legalábbis a gondolatoktól, így már az alkohol került a helyére. Nem iszom gyakran alkoholt, így reméltem, hogy nem leszek tőle rosszul. Most már képes voltam ránézni Ashleyre.

- So, what are we doing now? - kérdeztem higgadt hangon, s próbáltam egy kis mosolyt eröltetni az arcomra.

- It's late. I think we should go home. - válaszolt Ashley kedvesen.

Igaza volt, már hajnali kettő van. Ideje menni. Valójában most jöttem rá, hogy mennyire fáradt vagyok. Hazaindultunk.

Annyira a gondolataim hatása alatt álltam, hogy csak akkor tértem észhez, amikor a forró zuhany megégette a testem. Végeztem a fürdéssel. Beszálltam az ágyba, s csak remélni tudtam, hogy elnyom az álom. Lesz időm átgondolni a történteket, hiszem most hétvége közeledik, vagyis két napig nem taláklkozom Daviddel. Ez a nyilvánvaló tény annyira megnyugtatott, hogy egyszercsak elaludtam.

4. Az első nap folytatódik

Kicsengettek angol óráról. Az osztály szerteszéledt. Számomra ez szokatlan volt, hiszen nálunk a tanárok mindig azt mondták, hogy a csengó nekik szól és csak akkor állhatunk fel, ha ők arra engedélyt adnak. Ehhez képest, mindenki felugrott, s köszönés nélkül távozott. A megdöbbenésből csak most eszméltem fel, s ránéztem Ashleyre. Ő már a kezében tartotta a könyveit, s csak arra várt, hogy indulhassunk. Felpattantam hát a székemből, megfogtam a könyveket és a tollakat, majd kiindultunk a folyosóra.

- What do you think about this lesson? - kérdezte Ashley kíváncsian.

- It was very interesting. I mean, not the Romeo and Juliet, because i know the story, but the classmate's personality. Everybody is very kind to me. - válaszoltam kedvesen.

- Why is it strange to you? - kérdezte Ashley meghökkenten. In Hungary people are not nice? - folytatta.

- No, they are. - válaszoltam. But You know, in every class there are two or more group. For example, the clever girls, the footballers, the girls, who are always shopping, and so on.

- I see. - válaszolt Ashley elgondolkodva. Nem értettem, hogy min gondolkozik, hiszen amit mondtam, igaz volt. Itt mindenki kedves volt hozzám, kivétel nélkül, szóval csak nem lehet akkora széthúzás az osztályban.

- Okey Emma, I'll show you something. -válaszolt hirtele, megfogta a karom, s végigráncigált a folyosó, egészen az auláig.

- Look at me! - kezdte ingerülten. In America, everybody wants something. For example, the footballers want to be David Marshall's friend, because hi is the most talented boy, and of course, the best-looking too. Everybody wants to be my friend, because i'm writing the shool newspaper and my family is vrey rich. Do you undersand? - kérdezte hirtelen. Mindent értettem. Az emberek csak látszatra kedvesek egymással. Csak azért, mert sosem tudhatják, hogy mikor van a másikra szükségük. Míg nálunk szinte mindenki a valós arcát mutatja, itt addig az ellenségek is kedvesek egymással, hiszen mint mondják: Tartsd közel a barátaidat, de az ellenségeidet mégközelebb.

- Yes, I understood. -válaszoltam érzelemmentes arccal. Ekkor Ashley rámmosolygott, s én vissza rám, bár ez a mosoly nem volt őszinte. Teljesen lesúlytottak a hallottak. Itt sosem tudhatom, hogy kik az igazi barátaim. És vajon velem miért volt mindenki kedves, vajon mi céluk van velem? Azt hiszem, erre a válaszra még várnom kell.

Ashley, who is your best friend? -érdeklődtem, s valóban kíváncsi voltam rá. Itt mit jelent a barátság? Csak érdek? Minden csak érdek, vagy lehet őszinte is a barátság?

- I think, I don't have. I've got lots of friend of course, but you never know, what your friends want to you. - mondta szomorúan. Kicsit én is szomorú lettem, hiszen Ashley annyira jó ember, amennyire ismerem. Kár, hogy nem bízik az emberekben. Kíváncsi lennék, mi történhetett vele, de nem mertem ilyen szeméyles kérdésekkel zaklatni. Egyenlőre.

- And what about you? - kérdezte, hogy kicsit felvidítson. S valóban sikerült is neki. Hirtelen a barátaimra gondoltam, akik nagyon bánatosak voltak, mikor elutaztam, de tudták, hogy számomra ez nagyon fontos és nagy lehetőség, így csak bíztattak, mikor elindultam Los Angelesbe.

- I've got lots of friends. Rebeka is my best friend. Gotta love, if you knew her. We are like the twins. She wants to be an actress too. And we can do this. I know. -mosolyogtam. S valóban nagyon boldog voltam. Bekára gondoltam, s eszembe jutott, hogy fel kellene hívnom őt, s a családomat. Ekkor megszólalt a csengő.

- P. E - tájékoztatott Ashley, szamorú arckifejezéssel. Eszerint ő sem szeretheti ezt az órát. Szerencsére nekem nem kellett tesiznem, mivel új vagyok és nem volt ruhám.

A nap további része hamar eltellt. 7 óránk volt, ahol szinte mindig új osztálytársakkal ismerkedtem meg. Ismét mindenki kedves mosollyal és öleléssel fogadott, s ekkor mindig Ashleyre néztem. Ő is mosolygott, de már láttam a szemében a valóságot. A valóságot, amely a szívében lakozott. Mindenki akar valamit. Ezt többé nem felejtem el.

Hazafelé most is zenét hallgattunk, de most nem énekeltünk, s Ashley rám sem nézett. Szerettem volna tudni, hogy mi bántja ennyire, de nem mertem megkérdezni.

Amint hazaértünk, felrahantam a szobámba, s felhívtam Rebekát. Alig vártam, hogy halljam a hangját, s hogy mindent elmesélhessek neki. Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt, hisen megigértük egymásnak, hogy együtt jövünk amerikába valóraváltani az álmainkat, de valójában én most nem azért jöttem. Nyugtattam meg magam, míg a telefon csengett. Ekkor megszólalt beka üzenetrögzítője. Vajon hol lehet? Sebaj hagyok egy üzit.

-Szia! - kezdtem vidám hangon. Köszönöm, hogy a barátnőm vagy! - biztos bolondnak fog tartani, ha ezt visszahallgatja, dehát nem tudja, hogy mit tapasztaltam ma. Nagyon hiányzol, szeretlek! -folytattam.

Amint kiöntöttem a szívem barátnőmnek, Ashley lépett be az ajtón. Kicsit már jobb volt a kedve, tapasztaltam boldogan. Visszatért az az idióta mosoly az arcára, ami annyira jól állt neki.

- What's up? - kérdeztem vidáman.

- Nothing- felete.

-What are you doing? - kérdeztekíváncsian. Nem akartam elmondani, hogy éppen az BFF-m hívtam, mert nem akartam, hogy ismét szamorú legyen, s mivel nem érthette amit a telefonba mondtam, így azt feleltem, hogy felhívtam a szüleimet.

- We are having a lunch. Are you hungry? - kérdezte Ashley, mint egy tökéletes házigazda.

- Yeah, I am -feleltem.

Az ebéd ismét nagyon finom volt, talán, mert nem kellett segítenem elkészíteni. Ebéd után felmentünk, s elkészítettük a házifeladatunkat. Örültem neki, hogy Ashley számára is fontos a tanulás. Igazság szerint féltem attól, hogy folyamatosan Plázában kell vele lógnom, ami persze nagyon jó kikapcsolódás, s az amerikai plázával sosem tudok majd betellni, de az is fontos, hogy ne hanyagoljam el a tanulást.

Amint végeztünk, megnéztük Ashley kedvenc sorozatát, a Született feleségeket, ami valójában az én kedvenceim között is van, csak az a baj, hogy míg nálunk az évad elejénél járunk, addig itt Amerikában már a befejező epizód közeledik. A rész minden poént lelőtt. Semmi gond, majd visszanézem, s mindent megértek.

- Let's go out! - szólalt meg Ashley hirtelen.

Jaj, annyira izgatott voltam, tudtam, hogy egyszer ez a pillanat is eljön, de nem számítottam rá, hogy most. Valójában, nem tudom, hogy miért lepődtem meg ennyire, hiszen péntek este van, ilyenkor általában én is bulizni járok, de sosem voltam még amerikai partyn.

- Yes, come on! - válaszoltam boldogan.

Ashley lerángatott az emeletre, beültünk a kocsijába, s elindultunk a Los Angeles-i éjszakába.

Útközben most ismét zenére vonyítottunk. Örültem, hogy visszatért Ashley jókedve. Los Angeles csodálatos volt este, ismét lenyűgözött a látvány. Minden kivilágítva. Most kezdődik az élet.

Nemsokára odaértünk a party színhelyére. Ekkor nagyon meglepődtem. Ez egy házibuli. Azt hittem, hogy egy szórakozóhelyre megyünk, s nagyon meglepődtem, hogy Ashley egy háznál parkolt le, ahol tombol a zene. Persze nemsokára rájöttem, hogy itt nincs szüksig bárokra, hogy a tinik bulizhassanak, hiszen csak összehívják a fél sulit, s kezdőthet a party.

Kiszálltunk az autóból. Nagyon izgatott voltam, amit Ashley észre is vett, s egy mosollyal bátorított. Próbáltam természetesnek venni a dolgokat, nem akarta, hogy falusi libának nézzen, de szerintem még tetszett is neki a személyiségem, hiszen ez olyan természetes. Őszinte.

- Come on! - szólt vigyorogva Ashley, s elindultunk az ajtó felé. Odaérve, Ashley bekopogott. Az ajtó hirtelen kinyílt, s ott állt mögötte David Marshall.

New day in a new school.

Furcsa izgalom fogott el, amikor reggel felkeltem. Nem volt elég, hogy még mindig nem fogtam fel, hogy hol vagyok, de amiatt is aggódtam, hogy vajon milyen lesz az amerikai suli. Ahogy a filmekben láttam, tökéletes és teljesen más, mint amihez eddig hozzszoktam, de végülis a filmek nem mindig tükrözik a valóságot. Bár Amerikában minden megtörténhet. Próbáltam nem gondolni arra, hogy mi vár rám a mai napont. Gondolatelterelésnek mindig megfelelt, ha lefuttatom a szemeim előtt a jövőt, amit szeretnék. A reflektorfények tüzében égni, a kamerák kattogását hallgatni. Ez a legszebb zene füleimnek. Észre semm vettem, s már túl is estem az előkészületeken. Lementem reggelizni, az étkezőbe, ahol már ott várt rám az egész család.

- Good morning! -köszöntem kedvesen.

Good morning Emma! -köszöntöttek.

Ashley felállt a székből, és megölelt. Kezdtem hozzászokni, hogy ilyen kedves. Hálául nagy vigyorra nyitottam számat.

-Are you ready for this day? - kérdezte huncutul. Kicsit elpirultam, hogy mit válaszoljak. Mit is mondhatnék? 16 éve ezekre a napokra készülök, szóval igen, eléggé felkészült vagyok rá, s várok is, de bennem van az a kis kell izgulás is.

-Yeah, I am. - csak ennyit tudtam kinyögni.

- Take a seat please! - Szólt kedvesen Gabriella, Ashley mamája.

Leültem. Az első amerikai reggelim. Egész jó volt a kaja. A szülők nem régimódiak. Igazi amerikai család. Ez nagyon tetszett.

-Thanks for that meal - it was delicious -mondtam kedvesen, s ez igaz is volt.

-Can I help you with the washing-up? - kérdeztem illedelmesen. Bár reméltem, hogy a válsz nem lesz, mivel nemrég festettem ki a körmeimet, ami valójában semmi Ashley mani-pediéhez képest, de azért mégsem szerettem volna elkoptatni, másrész új ruci volt rajtam, és nem kellene összekoszolnom.

- Thank you very much, it is very kind of you, but you should go to school, if you don't want to be late. - válaszolt Gabriella, s ezzel el is indultunk Ashleyvel a suliba.

Hangulatoldásként Ashley berakta a tegnapi számot, s erre tomboltunk, míg beértünk a suliba.

Az iskola saját parkolót tart fenn a diákok számára. Nem semmi. Nálunk az is luxus, hogy valaki néha saját kocsit vezetve jön suliba. Nincs szükség parkolóra. Ellenben az itteni dugig van szebbnél szebb kocsikkal.

-Okey, the firs lesson is English. - tájékoztatott Ashley.

- Let's go!

Elindultunk a terem felé. A folyosó pontosan olyan volt, ahogy az elképzeltem. Mindenkinek saját szekrény, hatalmas világos aula. Szabadnak éreztem magam. Boldognak. Nem egy kemény iskolát láttam benne, ahová a gyerekek rettegve jönnek be, hanem a helyet, ahol ugyan tanulni kell a jegyekért, de ugyanakkor megfelelő hely, hogy a barátaiddal légy.

A folyosón rengeteg ember haladt el mellettem, aki mind megbámult, s persze köszönt Ashleynek. Kezdtem rádöbbenni, hogy ez a csaj itt valaki.

Hey Ashley, you know everybody in this school? - kérdeztem kíváncsian, de próbáltam úgy tenni, mint aki nem az.

-Yes, you know, I have written the school newspaper for years and next year I will be the cheer captain. You know, I've got lots of friends. - mondta Ashley, de nem dicsekedett. Számára ez természetes volt, de nem élvezte. Pedig én mit megnem adnék azért, hogy engem is így szerssenek és ismerjenek. Nagyon tetszett ez az új helyzet, hogy Ashley mellett állhatok, s mindenki végignéz rajtam. Élveztem. Ez az amire vágyom, és már megint álmodozni kezdtem...

Ashley hangjára tértem vissza a való világba:

- This is the classroom. You are sitting nex to me! - mosolygott Ashley, azzal a kis idióta vicsorával, ami nagyon jól állt neki.

- Cool! - válaszoltam én is, ugyanazzal a lelkesedéssel.

Amint beléptük a terembe minden szem rám szegeződött. Ismét egy élethelyzet, ahol reflektorfényben lehetek. Ashley mosolygott, értette, hogy miért néz mindenki bennünket. Bement egyenesen a terem közepébe. Én követtem.

-Hi guys! It's Emma Csillag from Hungary. You know, she is the girl, who will live in America for a year. - mutatott be Ashley. Milyen szépen hangzott ez a mondat. Egy év Amerikában. Pompás.

Hi Emma! - köszöntött az osztály, s mindenki felállt a székből és hozzám sietett.

Egyesével bemutatkoztak. Én is nekik. Ők is nagyon kedvesek voltak. Olyan, mintha egy álomba csöppentem volna. Körülzsongtak az emberek, hiszen én vagyok az új ékszer. Érdekes volt, hiszen a filmekben mindig két csapat van, ha nem több, a jók, és a gonoszak. Most úgy tűnt, itt senki sem gonosz, hiszen mindenki nagyon barátságosan mutatkozott be.

Bejött a tanár. Angol nyelvet és irodalmat tanít, sztóval vele nagyon jól megleszek. Biztos vagyok benne, hogy szereti a drámákat és a színészetet. Hátha lesz egy színdarab, amiben megmutathatom tehetségem.

-Good morning everybody! - Take a seat please! - mondta komor hangon. Olyan 45-50 év körüli lehet a nő, gondoltam. Ashley és én nem mentünk a helyünkre, igaz, én nem is tudtam volna, hiszen fogalmam sincs, hogy hol ülök.

-Mrs Teacher! - szólalt meg Ashley tisztelettudóan.

- This is the new girl from Hungary. - folytatta.

Szóval most én következem. A legfőbb feladat elbűvölni a jómodorommal, a tisztelettudó viselkedéssel, és a választékos beszéddel, amennyire ez sikerülhet a nyelvtudásom miatt.

- Let me introduce myself. My name is Emma Csillag. I come form Hungary.

-Nice to meet you Emma - mosolygott rám a tanár. Ezek szerint, az első lépésen túlvolnánk.

- Okey Ashley, Emma, please take a seat! -folytatta. Ezek szerint, ennyi volt a bájcsevej, s már rá is térünk a tananyagra.

Ashleyt követve beültem a padba.

Az órán Shakespeare Rómeó és Júliáját vettük. Próbáltam minden apró kis részletet kihallani a szövegből, hiszen az itteni első feladatom a nyelvtanulás. Utána jöhet az összes többi. Nem bánnám, ha a tanuláson már túllennénk, s kezdhetnék járni a castingokra, de ammeddig nemtudok tisztán beszélni, addig semmi esélyem. Ezeknek fényében mostantól az órára koncentráltam.

Egy napom Amerikában.

Az LXA repülőtérről hamar Ashleyék házához értünk. Útközben szólni sem tudtam a meglepettségtől. Képeket már láttam Los Angelesről, de hogy ennyire más legyen, mint az én kis országom városai. Modern, fényűz, minden amire vágytam. Ashley útközben kedvesen mosolygott rám, s én is így tettem. Megkérdezte:

-Do you like it?

-Yeah, its fantastic!- s tényleg az volt. Erre a pillanatra már nagyon régen vágytam.

Amint megláttam a házat, csak nagyobb lett a mosoly a számon. Gyönyörű volt, mint a Született feleségek kertvárosi házaik. Kíváncsi lennék, hogy az emberek itt milyen viszonyban vannak a szomszédaikkal.

-Your house is so beautiful! -mondtam a családnak kedvesen.

-Thanks Emma - szólt ugyanolyan kedvességgel Gabriella, s rámmosolygott.

Amint beléptünk a házba, Ashley körülvezetett. Minden szobát megmutatott, elmondta, hogy hol mit szokott csinálni. Rengeteg hálószoba volt a házban. Nem is értettem, hogy miért van erre szükségük, hiszen csak hárman élnek a házban. Ashley megmutatta az én szobámat, amely az övé mellett helyezkedett el. Segített kicsomagolni.

-Emma! Listen! If you want, we can go shopping some new clothes, or anything you want. - mondta Ashley. Ezekszerint, ő is annyira szeret vásárolni, mint én. Jól megleszünk egymással.

-Okey, it's very good idea. I love shopping! - mondtam boldogan.

Ashley már szintén betöltötte a 16-ot, így az ő autójával mentünk shoppingolni. Saját autó. Erről még álmodni sem merek. Annyira tökéletes élete lehet.

-Your car is so cool. When did you get it? - érdeklődtem, hogy beszélgessünk egy kicsit. Kínos, ha mindig csendben ülünk.

- Oh, thanks. I got it for my birthday. - felelt mosolyogva. Már kezdem megszokni, hogy itt mindenki ilyen kedves. Kíváncsi vagyok, vajon holnap a suliban is így fognak fogadni? De most előbb kiélvezem az amerikai vásárláslehetőség minden örömét.

Megérkeztünk a Plázába. A magyarországi plázát soha többé nem hívom így. Hatalmas volt. Rengeteg ember. Itt zajlik az élet.

-So, what would you like to do? - kérdezte Ashley. Biztos voltam benne, hogy ő már rengetegszer végigjárhatta a Plázát, bár szerintem ezt sosem lehet megunni.

- Lets go shopping! - válaszoltam boldogan. Ettől ő is csak egyre jobban mosolygott, s elindultunk. Rengeteg üzletet jártunk végig. Már egy kicsit fáradtnak is éreztem magam. Voltak üzletek, amelyek otthon is megtalálhatóak, de közel sincs ennyi választék. Ashley egy halom ruhát felpróbált. Minden jól állt neki. Remek ízlése van. A végén vásárolt két rózsaszín pólót és két farmer shortot.Nem értettem, hogy miért vett mindenből kettőt.

-Why did you bought two similar T-shirt and short? - kérdeztem értetlenül. Ashley csak mosolygott. Még mindig nem értettem. Amerikában az lenne a divat, hogy ami tetszik, abból kettőt veszel, hogyha az eggyik elkopik, akkor legyen egy másik. De akkor miért nem vesz majd egy másfajta ruhát? Nem unja meg addigra?

- Because the other T-shirt and short are yours. We will wear it tomorrow, if it's good for you. - válaszolt végre Ashley.

- Yeah, thanks. It's fantastic. We will be twins. - poénkodtam. Amerikának sikerült egy kis humor kiváltania belőlem, pedig nem vagyok egy nagy poéngyár. Mindenképpen jó hatással van rám. És én is jó hatással leszek rá, márha annak lehet nevezni, hogy egy csomó filmben fogok szerepelni.

A vásárlás után elindultunk sétálni Los Angelesben.

- Have you ever seen any famous person?- kérdeztem Ashleyt, de a választ már sejtettem. Hogy ne találkozott volna, hiszen itt van Hollywood.

-Yes, I've met Julia Roberts, Daniel Radcliffe, Justin Bieber, Miley Cyrus and Robert Pattinson. They are the most famous person who I have met, but I have met other famous stars too. - dicsekedett Ashley, s volt is mire. A leghíresebb ember, akivel én találkoztam Márk volt. Valószínüleg Ashley nem tudja, hogy ő ki, szóval inkább nem is említette.

A nap további részében csak sétáltunk Los Angelesben. Láttam Emily Osmentet, bár őt annyira nem szeretem, hogy visongatva fussak hozzá autógrammért. Ashleyvel szerényen odaálltunk, s kértünk egy aláírást és készítettünk fényképet. Ha úgy vesszük, ez is történelmi pillanat az életemben, hiszen ez az első pillanat, hogy valaki igazán híres emberrel találkoztam.

- I haven't met any famous person yet. -ismertem be Ashleynek.

-Really? - kérdezte meghökkenten.

- Yeah, unfortunately, but in America I will. - mondtam nevetve.

- Sure! - válaszolt vihogva.

Hazafelé menet Miley Cyrus Party in the USA számát hallgattuk, vagyis inkább vele együtt énekeltük, ha annak lehet mondani, amit mi csináltunk.

Első amerikai napom sosem fogom elfeledni.

Emma az álom kapujában.

A világon mindennél fontosabb számomra, hogy szeressenek az emberek. A hírnévnek vannak árnyoldalai, de ugyanakkor boldoggá tesz. Bárhová megyek az utcán, az emberek ismernek. Megállítanak egy fényképért, vagy aláírásért. Kedvesek velem. Szeretnek.

Erre vágyom. Ez az álmom. Színésznő szeretnék lenni. Fantasztikus érzés lehet, ha egy olyan karaktert kell eljátszanom, aki nem vagyok. Bárki lehetek a világon. Lehetek híres és gazdag, egy szegény ember, aki a boldogságot keresi, alakíthatok családanyát, akinek a legféltetteb kincse a világon a családja. Minden lehetséges. Az lehetek, aki lenni akarok, vagy amilyen szerepet rám osztanak. Hírnév és...

- Kedves utasok, kérem kapcsolják be biztonsági öveiket, a gép hamarosan leszáll. Ismétlem, hamarosan landolunk.

-Jaj, ne! Már megint elaludtam. Megint az az álom. Mindennél jobban a hírnévre vágyom. Sajnos ezt nagyon nehéz elérnem. De nem baj. Sikerülni fog! Sikerülnie kell! Már nem vagyok messze ettől az álomtól. Hamarosan megérkezem Los Angelesbe. Amerikába, ahol minden vágyam valóra válik, de először is be kell illeszkednem a családhoz, akinél egy évig a cserediák program keretein belül lakni fogok.

Hirtelen furcsa érzés fogott el. Sosem ültem még repülőn, és nem értettem, mi történik. S ekkor a gép leállt. Megérkeztünk. El sem tudtam hinni. Az izgalomtól pillangók repkedtek a gyomromban. Életem legboldogabb napja. Itt vagyok! Itt vagyok Amerikában, ahol végre teljesülhet az álmom.

Már csak két ember volt előttem, s én is leszállhatok végre. Egy, s én következtem. A lában lassan közeledett a föld felé, s ekkor megérintettem a talajt, azt a talajt, amit előttem világsztárok is érintettek a lábaikkal. Elmosolyogtam, hogy ilyen apró dolgoknak is így tudok örülni. Leszálltam a gépről. Körülnéztem, s csodálatos látvány tárult a szemem elé. Egy igazi világváros. Mindenhol felhőkarcolók, hatalmas mozgó plakátok, amit az én kis Magyarországomban el sem tudtam volna képzelni. Annyira boldog voltam, hogy hirtelen lehajoltam, s megcsókoltam a földet. A körülöttem lévő emberek csak nevettek, de nem érdekelt. Nem érdekel, hogy mit mondanak rólam, mert egy nap mindenki ismerni és szeretni fog. Egy nap minden amit teszek, amit mondok nyilvános lesz, és mindenki olyan akar lenni, mint én, engem akar majd utánozni. Lehet, hogy még ők is megycsókolját a földet utánamXD

Na jó, elég már az álmodozásból Emma!- gondoltam magamban. Ideje megkeresnem Ashleyt és a csakládját, akik befogadnak engem. Ashleynek nincs testvére, így nem lesz nagy gond beilleszkednem, hiszen vele már rengeteget leveleztem. A családja is biztos nagyon kedves. Mivel én is egyke vagyok, Ashley lesz a testvérem.

Ekkor megláttam Ashleyt és a családját. Olyanok voltam, amilyennek elképzeltem őket. Az apukája magas, nem kigyúrt, de nem is pálcika testalkatú. Fekete haja közepes hosszúságú, s csillog a fényben. Ashley anyukája alacsony, csinos nő. Majdnem olyan hosszú barna haja van, mint nekem. Vannak benne hullámok, Minden lokni szépen simul egymásra. Épp mint az enyém. Ashleyt már láttam képekről, de most meglepődtem, hogy mennyire más a kép, mintha magát az embert látnám. Ashley magasabb, mint az édesanyja. Csinos, mint egy kifutómodell, és szép, mint egy barbibaba. Világosbarna haja a válláig ér, s úgy ragyog, akár a napsugár a víz felszínén. Divatos ruhábn van. Szóval ilyen egy igazi amerikai család.

Amíg ezen gondolkodtam, már egyre közelebb értünk egymáshoz, s amikor hallótávolságon belül álltunk, Ashley megszólalt:

-Hi Emma! I'm very happy to see you! - majd megölelt. Furcsa volt, hogy ilyen barátságos. Azt hallottam, hogy az angolok távolságtartóak, de attól, hogy egy nyelvet beszélnek az ameriakkal, nem kell ugyanúgy is viselkedniük. Végül is, örülök neki, hogy ilyen kedves velem.

Hi Ashley! Nice to meet you too! - rámosolyogtam, ezzel értékelve az ő kedves gesztusát.

Elindult a szülei felé, hogy üdvözöljem őket, s bemutatkozzak.

-Hello Mr and Mrs ... - hoppá, nem is tudom a nevüket!

-Anderson- szólalt meg Ashley anyukája.

- Nice to meet you. My name is Emma Csillag. - kicsit zavartan beszéltem, mert elég kínos volt, hogy nem tudtam a nevüket. Erre gondolnom kellett volna.

- Hi Emma. Nice to meet you too! Feel free to call me Gabriella. My husband is Kevin.

- Okey, thank you! - rájukmosolyogtam, s már egyáltalán nem voltam zavarban.

-Lets go to your suitcase and go home!- szólt vidáman Ashley, s elindultunk.